Október 10-én a mi drága "kisbabánk" bölcsődébe megy.
Azt hittem örökké fog tartani, hogy mi ketten itthon üldögélünk, ebédelgetünk, játszunk, sétálgatunk, várjuk Apát....de....ez a csodálatos időszak lassan véget ér.
Nagyon nehéz....
Mindig is nehezen viseltem a változásokat...
Nagyon keveset voltunk külön. Bármennyire is szerettem volna, hogy megtanulja, hogy Anya nélkül legyen néha, nem sok lehetőségünk volt erre.
Belevaló kis kölyök, imádja a gyerekeket, tudom, hogy tetszeni fog neki a bölcsi, de....... Anya nem lesz ott.
Az én kicsikém...bölcsis lesz.?.?.?
Hhh!!!
Minden nap elmegyünk, bekukucskálunk a kerítésen, megbeszéljük milyen szuper játékok vannak ott, hogy milyen kedves lesz Rita néni, hogy ott lesznek a kis barátok.
Ő csak bólogat serényen, "Oké Anya!" majd mindig hozzáteszi: "Anya is!"
Egyelőre csak délig marad, csak januártól tervezem hogy ott is aludjon.
Tudom, hogy jól fogja érezni magát. de azért néha rám tör a sírás, sajnálom a kis gyagyást, meg magamat is. :)
Úgyhogy nekiestem a gondozó néniktől kapott listának és szokom a gondolatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése